Szabó Dezső:

ÚJBÓL GYÖNGYÖSBOKRÉTA

Paulini Bélát, akit nem ismerek s csak a Gyöngyösbokréta utolsó estéjén láttam pompás számadó- juhász alakját: teljes értelmében megilleti az a mondat, mely a legnagyobb kitüntetést jelenti egy francia számára: - Il a bien mérité de la patrie. - Paulini nagy érdemet szerzett a magyarság előtt, hogy nagy szeretettel, csüggedetlen hittel és makacs kitartással megvalósította, diadalmassá fejlesztette a Gyöngyösbokréta- mozgalmat.

Az aggódva szültek s különösen azok, akik megszepegnek a Gyöngyösbokréta tavaszi viharral áradó magyarságától, mélán sóhajtoznak: hogy a Gyöngyösbokréta demoralizáló hatással van a magyar falura. Hogy akik részt vesznek benne, azután már nem hajlandók a föld mívelésére. Hogy a falusi lányok eszeveszetten költekeznek a szép ruhákra és hogy a pesti felrándulások megsápasztják az erkölcsöket s a tiltott alma bel- és külterjesebb rágicsálását idézik elő.

Mióta Ádám és Éva elkövették az első népesedési mozgalmat: ezen a világnézetes bús világon minden jó rossz következményekkel is járt.

Milyen jó a szép fekete bársony- éjszaka: és mennyi gonosz csírát, mennyi tragédiát hí életre. És mégis: az éjszaka kell, kell mint a falat- kenyér, kell mint a lélegzetnyi levegő. Kell mint pihentető és ezerszerte kell: mint meg- megújuló szabadulás az irtózatos életbe internált embergyermeknek. Az irodalom széles öleléssel, nagy megindításokkal jó a lankadó léleknek. De jaj!: megírják a történetét, megírják néha két vaskos kötetre terjedő keservetes lélek- zsábába dermesztő szellemtelenséggel. És mégis: az irodalom kell: kell, amint kell a szárny Ikarusnak, kell, mint kell az igazság álma az emberek közé prokrusztezett embernek. Mi lenne, ha nem volna éjszaka és nem volna irodalom!

Valaminek üdvös voltát jó következményeinek többsége és döntő jelentősége határozza meg. A Gyöngyösbokréta- mozgalomnak a mai megidéző napokban kiszámíthatatlan nagy jelentősége van. Visszafürdeti a magyar népet régi erős, gazdag és alkotó lelkébe., előhívja, megépíti magyarsága sajátos külön értéke öntudatát, beviszi a többi osztályok és a fiatal nemzedékek lelkébe a magyar lélek ősi alkotó elemeit, ami nagy megmozdításokat fog létrehozni kultúránk, sőt egész történelmi életünk minden terén. Odaállítja a magyar falut a magyar öntudatot, a magyar kötelességérzet központjába, mint minden erőnk anteuszi forrását, mint magyarságunk, megmaradásunk egyetlen örök védelmű várát.

Ki kell tehát terjeszteni a Gyöngyösbokréta- szervezést az egész országra. És ki kell terjeszteni programját is. Ez alatt azt értem, hogy a különböző népi szokások (lakodalom, ünnepek, farsang, temetés etc.), mókák, mondások, babonák, játékok stb. Mindjobban belevonassanak a Gyöngyösbokréta- esték eljátszásába. És le kell küzdeni mindenáron minden anyagi akadályt: hogy a vidéki városok és a falvak is részesüljenek a néplélek nagy megtermékenyítésében.

A fővárosnak pedig példát kell mutatnia arra: hogy a Gyöngyösbokréta vendéglátásával őfelsége, a magyar nép vonul be az őt megillető helyre: a magyar történelmi öntudat központjába. Tudom, hogy a főváros eddig is igen jóindulatú volt a Gyöngyösbokréta iránt és az itt következő sorok nem jelentenek szemrehányást, csak figyelemfelhívást. A mostani szegényes felvonulás helyett olyan, az egész Budapestre szétsugárzó mostre- ot kell rendezni minden évben: hogy az egész főváros, az egész ország érezhesse: hogy itt egész történelmi életünk, egész kultúránk, minden megmaradásunk legfőbb erejének, leglényegének megnyilatkozásáról van szó. A menetben ott kell haladnia a parlamentnek, a főrendiháznak, a megye és a főváros tisztikarának, a főispánnal és a polgármesterekkel az élén. Ez a felvonulás Buda és Pest főútvonalain legyen a most olyan szegényes és görögtűzshockos Szent István ünnepnek a világi nagy eseménye. Erről különben máshol is írni fogok közelebbről. Az első előadás a Városi Színházban hasonló ünnepségek közt menjen végbe az Államfő vagy helyettese jelenlétében.

Három estén át gyönyörködtem a népi lélek dús előfakadásában. Ó, ez az igazi vitamin, a hitet adó kinyilatkoztatás, a minden termő és alkotó erőt felhívó, örök magyar programba irányító annunciáció. Mikor az utolsó este végével boldog- mámorosan kijöttem a Városi Színházból: az évezredek halhatatlan dacával, a tavaszi vetés győzelmes mozdulásával éreztem szent- galleni magyarnak magamat s jött, hogy felmásszak a piszkos világtörténelemre. 

Oldal: ÚJBÓL GYÖNGYÖSBOKRÉTA
Szabó Dezső (1879- 1945) - © 2008 - 2024 - szabodezso.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat