Szabó Dezső (1879- 1945)

"MÍG MAGYAR VAN: FELTÁMADOK!"

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

3.

Talán minden dolgok mélyén, mely a mai világvihart kirobbantotta, a legmélyebben ható, a legegyetemesebb probléma: a jövő állama. Kétségtelen az a sokszor megismételt állítás: hogy a nemzetek közti zavar is elsősorban az egyes nemzetek belső életének beteg, terhelt viszonyaiban van. És a világ új egyensúlyba jutásának, egy hosszabb időre biztosított egyetemes, egészséges és termékeny békének első feltétele: az egyes nemzetek életrendszerének átalakítása.

Mi nem tudunk ahhoz az olcsó szerencséjű elméletekhez csatlakozni, melyek a gazdasági zsargon kövérre zsírozott ígéreteivel mindent elintézni hisznek. Sajátságos: hogy minél többet emlegetik a kereszténységet, a keresztény világnézetet, a lelkiséget: annál egyetemesebben csak gazdasági kérdések megoldásának kezdik nézni a világtörténelmet és annál inkább igyekeznek minél nagyobb arányban testté nevelni az új nemzedékeket.

Azt hisszük: hogy az Államnak, minden életnek, az egész világtörténelemnek az alapja, oka és célja: az ember. A testben és lélekben, az örömben és fájdalomban, a gondolatban, érzésben és akaratban történő ember.

Azt hisszük: hogy annyi véres tragédia után az emberek eljutnak az Állam legmegtisztultabb, legemberibb és legtermékenyebb fogalmához. És ez a következő. Az Állam egy sajátos történelmi egyéniség: egy nemzet védő, termő szervezete. Célja: olyan élet rendszert építeni meg: mely abból a földből, melyet a történelmi múltban vérével, munkájával, gondolatával magáévá tett: az élet minden terén mind több termést hív elő. És azoknak az egyéneknek, akiket a közös vér és közös műlt, közös érdekek, közös szerves célok, közös kultúra és közös nyelv egy nemzet egységébe forrasztott: ezzel az életrendszerrel olyan viszonyokat teremt: hogy az Állam, a Nemzet minden tagja: lehetőleg minél teljesebben megteremhesse teljes énjét, minden termő csíráját önmaga és a közösség számára.

Azt hiszem, hogy az Államnak ez a felfogása alkalmas arra: hogy az egyes nemzetek természetes imperializmusának, erőkisugárzásának belső irányt adjon, végtelen pályát a Nemzet belső életében. Így az egyes Államok egész magatartása, életépítése és elhelyezkedési módszere teljesen meg fog változni úgy a többi nemzetekkel szemben, kifelé, mint életrendszere felépítésében befelé. A nagy nemzeti cél: minden egyes tagjában minél gazdagabb, minél termékenyebb és minél védettebb élet lenni: mindenekfölötti értéknek a békét mutatja meg. Nem örök békéről beszélek, ez tudományellenes képzelgés. Hanem: az új Államoknak és Nemzeteknek a végtelen szenvedés és megpróbáltatás után kialakuló új látásáról és életérzéséről: mely hosszú, szolidaritásra, termésre, egészséges megegyezésekre berendezett békét fog eredményezni. Az egyéni és a kollektív életérdek és lelkiforma egyazonosága érvényesülni fog a nemzetek közti viszonyban és a nemzetek belső életében egyaránt. Az Államok, a Nemzetek jó időre be fogják látni: hogy minden Államnak és Nemzetnek, hogy fenn vázolt célját minél gazdagabban elérhesse: leghasznosabb az a nemzetközi viszony, melyben minden nemzet biztosítéka minden nemzet védelmének., szabad egyéni fejlődésének. Az egész emberiségnek közös érdeke: hogy minden sajátos történelmi egyéniség, minden nemzet a maga nehezen megszerzett és védett hazájában szabadon, a saját egyénisége törvényei szerint élje meg teljes életét s teremje meg legtöbb termését az emberiségnek. Ez a látás magával hozza a belátást: hogy nincs olyan gazdasági probléma: melyet több haszonnal, több egészséges eredménnyel ne lehetne megoldani békésen mindenik fél számára.

Igen valószínűnek tartom, hogy abban az arányban, ahogy ez az új látás úrrá lesz a lelkeken, két olyan változás lesz az új életrendszer előhírnöke, mely talán sokak szemében jelentéktelennek látszik, pedig: kiszámíthatatlan következményekkel fogja áthatni a nemzet egész életét.

Az egyik: a nő egyéniségének visszanevelése és visszahelyezése: női egyéniséggé. Egy részleges és idő parancsolta szükség: divattá, szenvedéllyé, egyetemes ámokfutássá fekélyesedett az emberi fejlődésben. Az a tényleges szükség, hogy a nő szellemi felfegyverzése is teljesebb legyen és, hogy bizonyos női egyéniségének megfelelő teendőket elláthasson: kikergette, kilázította, kiőrjítette a nőt évezredes családot, kultúrát, történelmet közvetve formáló mély és messzi hatású szerepéből. A nő mindinkább uraságoktól levetett egyéniségbe öltözött s ha az új Állam nem tud megoldást hozni e problémára: meghalt a család: az egyéni erőknek, a termékeny szociális indításoknak legmélyebb forrása.

A másik változás, melyet a ma árnyékában csak röviden érintek: az új Állam az emberformálás, az embernevelés súlypontját megint a szellemre, a lélekre fogja helyezni. Csak olyan tetsi kultúrát fog megengedni: mely a léleknek vidám harmóniája és egészséges munkakészsége. Nem pedig olyant, mely elfárasztja, elérdekteleníti az egyedet a lélek és szellem nagyszerű feladataitól.

A vérzimankó elmúlik. A ledöntött házak újra felépülnek. A felmarcangolt utak új rendben fogják egymáshoz ölelni az országokat. Az elgázolt, bevérzett vetések új gazdagabb kalászokban fognak kenyeret ígérni. Az ember szellemibb, lelkebb, emberebb lesz.

Rákóczi tér, 1942. januárius 26- án