Szabó Dezső:

CSÍRÁZIK A JÖVŐ

(A felvidék ifjúság Sarlós alakulata magáévá tette akkor írásaim tanítását. Most is felelősséget érzek azért, hogy érsekújvári missziós utam elmaradásával hozzájárultam ahhoz, hogy ez a pompásan induló mozgalom meddő és beteg vágányokra guruljon.)

Az aratás itt még messze van. De bár látásom tragikus meghatározottságú és soha egy percre sem tudom hazug illúziókkal itatni magam, el merem kiáltani: zsendül az új vetés! Azoknak a tanoknak, melyekért még ezelőtt négy évvel magánosra hajszolt, börtönnel, rágalmakkal, irtó szenvedélyekkel körülmarcangolt űzött vad voltam, ma jelentékeny és folyton növő tábora van. Megindult a magyar jövő.

Őszintén megvallva: a nagy, országos Ady- ünnepélyt is inkább csak alkalomnak vettük, hogy a magyar jövő katonái megláthassák egymás arcát. Megláttuk és erősebbek lettünk tőle.

Mert jól meg kell érteni: mi már túlhaladtunk Ady Endrén is. Minden hálánk és szeretetünk e nagy tragikus költőé, ki oly csodálatos virágokat szedett a magyar fájdalomról és elsírta a magyar faj esedékes történelmi zokogását. De mi már egészen más lelki- alkat vagyunk.

Ez a dús- kincsű csodálatos élet még – végzetes szükségszerűséggel – tele volt a tizenkilencedik század lázaival és miazmáival. Mi kidobtuk magunkból a tizenkilencedik századot, mint egy rothadt hullát és örökre megfojtottuk lelkünkben bűnös, léha, oldott lelkű apáinkat. Mi teljes meztelenségükre látjuk a magyar faj kiirtására honfoglaló hazugságokat. Nekünk az idegen dinasztia minden halálnál irtózatosabb vérbajt jelent. Nekünk az 1867- es kiegyezés bűnös, őrült öngyilkosság. Nekünk a két Tisza kora a magyar psziché szétrothasztásának, a magyar faj kirablásának, a magyar föld és minden magyar érték idegen zsákmánnyá dobásának fertelmes, becstelen, bűnös világa. Szemünkben a világháború a legirtózatosabb gaztény volt a magyar faj ellen azok részéről, akik beletaszították a magyarságot e gigászi öngyilkosságba. És mi nem tudunk, nem akarunk lemondani egy rettentő és példaadó elszámolás jogáról.

Mindezekben Ady Endre is egylelkű volt velünk. De mi már a megváltott, a meggyógyult, a jövő felé zsendülő magyarság vagyunk.

Mi már belerúgtunk a tizenkilencedik század minden szép frázisába, melyek mögött ügyes idegen és úri tolvajok pusztára rabolták a magyar portát. Mi már az egészséges vér, a folyton növekedő izom, az erős akaratot termő idegek lebírhatatlan életakaratával vagyunk önzők. És a mi önzésünk már nem a mai, elmúló: hanem örök énünk: a magyar faj. A mi önzésünk folyton a jövőt termő magyar anya s egész lelkünk, minden életünk szentséges ígérete: a magyar bölcső. Liberalizmust akarsz? Adunk mi annyit, hogy belekáprázol. De a mi liberalizmusunk a magyar paraszt, a magyar munkás, a magyar szellemi helóta felszabadult élete, bő kenyere és gazdag lelki fejlődése. És a mi harcos liberalizmusunk lepusztít a magyar faj életéről minden idegen és úri élősködőt. Demokráciát kívánsz? Hiszen éppen azon fáradunk. De a mi magyar demokráciánk a magyar faj igazságtevő új honfoglalása, a magyar paraszt, a magyar munkás, a magyar középosztály győző és kizárólagos hatalma az új magyar államban és a magyar történelmi akaratban. És a mi demokráciánk eltipor minden idegen vagy úti érdekszövetséget, melyek bármily cím alatt akarják az országot saját részvénytársaságukká szervezni. Kereszténységért pállik a lelked? Hát ez nálunk raktáron van en gros és en détails. Egy új, egészséges, becsületes, izmos kereszténység, mely a magyar faj halhatatlan forró ölelése temetőkön, időn és téren át. Két élettől fakadó alapelvét árulom el ennek a dús jövőjű, magyar kereszténységnek:

1. Ha valakiben megvillan a gondolat, hogy kezét felemelje és téged jobb orcádon megüssön: üsd le a bitangot, mielőtt a gondolata a kezéhez érne.

2. Ha valaki el akarja venni a hálóinged legkisebb gombját: vedd el mindenét a szegény magyarok számára, s dobd ki a zsiványt az országból. És ha valaki a magyar faj ez egészséges, védő és alkotó szeretetéről rothadt apáinak ócska énekével azt fogja gajdolni, hogy mi “Gyűlöletet” hirdetünk, mi kövér kacagással így felelünk neki: - Macskát! Mi nyolcmillió proletár magyar termő és teremtő szeretetét hirdetjük. Ez csak a magyar faj gyilkosainak, zsiványainak és csalóinak jelent gyűlöletet. De szeretetet jelent mindenkinek, aki gondolatot és kart emel a magyar faj építésére, védelmére. Hát kell- e ennél szélesebb ölelésű, igazságtevőbb humanitás? A mi erős és egészséges lelkünkben a demokrácia, az emberi jogok győzelme és a kulturális haladás: a magyarság megbővült életévé, több kenyerévé, szabadabb levegöjévé, gazdagabb szellemi termésévé lesz.

Minket az élet ösztönös, erős akarata indít, hogy az Európában testvértelen magyarságot tegyük itt, Európa keletén: a történelmi megújhódás: a munka jogának, a dolgozó nép érvényesülésének, a kultúrális újjászületésnek és a népek békés együttműködésének előbajnokává. Mert mi a magyar faj létének biztosítását abban látjuk: ha a magyarság jelenti a legszélesebb, legszabadabb, legtöbb igazságot osztó emberi jövőt.

És az Elsodort Felu megjelenésétől eltelt kilenc év nehéz küzdelmei nem voltak hiában. Nő a vetés, az új magyar vetés. A Felvidék cseh uralom alatt élő magyar ifjúságának jelentékeny része nagyszerű megértéssel, makacs kitartással és hősies lendülettel építi lelkekbe és realitásokba az új magyar ideológiát. A magyarság a legfőbb vallás, a legszentebb szolidaritás s a megtörhetetlen egység számunkra. És ők már vérükben hordják az igazságot, hogy a magyar faj jövője elválaszthatatlan egy a magyar paraszton nyugvó demokráciától és kultúrától. Egyik igen nagy ígéretű fiatal költőjük, Győry Dezső, kinek két új kötete sok örömet szerzett nekem, már egészen ezzel az új magyar arccaligéz akaratot és lelket. Általában: igen sok fáradhatatlan akaraterejű és tevékenységű fiatalember van soraikban, ami új lelki értékeket jelent az új magyar nemzedékekben. Egyik kezdő írójuk, Balogh Edgár, olyan szervező intelligenciát és munkaerőt mutatott, hogy nagy szeretettel kérem őt és hasonlítóit: tartsanak ki híven munkájukban az új magyarság megépítésére.

Erdélyben kissé lassabban megy a dolog. Az ottani nehezebb viszonyok magyarázzák meg, hogy ott még nagyobb erejük van a régi, szétpuhító frázisoknak. Még nem látjuk az új magyar nemzedék tervszerű, felkészítő megszervezésének semmi kísérletét. De vigasztaló jelek ott sem hiányzanak.

És Csonkamagyarország? Mindennap, ami a germán- kurzus ránk szakadásától eltelik: a mi igazságaink mellé rúgja, pofozza a lelkeket, különösen a nehéz anyagi helyzetben élő és ijesztő arcú problémák előtt álló ifjúságét. Az akadályok leginkább lelkiek: a léha, akarattalan apák felkísértenek a fiatal lelkekbe. Nehéz és türelmet igénylő feladatot lelkiismeretesen elvégezni, elvállalt kötelezettségnek megfelelni, az apró biztonsági félelmeket hősiesen leküzdeni, dolgozni, dolgozni: még ritka erények a fiatal magyar nemzedékekben is. De Budapesten, Pécsett, Szegeden, Debrecenben és máshol is: már folyton növekszik a tábor: az új magyar lélek és magyar demokrácia tábora. Igen jellemző hajtása ennek a Bartha Miklós Társaság, ahol fiatal magyarok jönnek össze gondolkozni és vitatkozni a politikai, szociális, gazdasági és kulturális élet problémáin. A palánta még fiatal, de nagy jelentőségű. (Ezt a mondatomat azóta tömeges hervadások érték.) Ma a magyar faj katonái jelentik az országban a legbecsületesebb, legtöbb változást hozó szociális akaratot s a legszélesebb demokratikus törekvést. A legnagyobb baj: hogy nincs réteg a magyar fajban, mely anyagilag alátámassza törekvésüket s legalább egy hatalmas folyóirat központi irányítására adná meg a lehetőséget.

Született pesszimizmusom dacára nyugodtan várom a jövőt: a mi utunk a magyar jövő, a magyar egészség, a magyar fejlődés egyetlen útja. Mert a mi utunk minden eddigi magyar élet, minden eddigi magyar halál és tragédia, a föld, a kor, a lélek és a temetők logikája.

Orbánhegy, 1928. július

Oldal: CSÍRÁZIK A JÖVŐ (1928.)
Szabó Dezső (1879- 1945) - © 2008 - 2024 - szabodezso.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat