Szabó Dezső:

MAI JEGYZETEK: 1. Az Elsodort Falu filmjéhez. (1941.)

Azt hiszem, hogy az Elsodort Falu filmesítése a szokottnál nagyobb nehézségek elé állítja a vállalatot, a szövegírót és a rendezőt. Az első ilyen nehezítő körülmény az, hogy a regényt rengeteg sokan olvasták, legtöbbje nem is egyszer. Így a regény egyes alakjairól, jeleneteiről határozott, saját énüknek megfelelő kép alakult ki bennük. És ha a vászonról nem azok a képek és hatások fognak jönni feléjük: csalódást fognak érezni, mely természetesen bosszú- kritikába fog átcsapni. A másik - és már mélyebb nehézség: hogy a regényben van egy pár szerep, melyeknek megjátszásával valósággal borotvaélen jár a színész: elég, hogy egy hajszálnyit elhajoljon a komikum vagy a tragikum felé, egy igen csekély fokú túlzás vagy engedmény a közönség elképzelt ízlésének: és az illető alak teljesen meg van hamisítva. Többszöri beszélgetésben a vállalat tulajdonosával és a szövegíróval, aki egyszersmind rendező is: meggyőződtem, hogy igen lelkiismeretesen fogják fel a feladatot és igyekeznek a legjobbat adni. Attól sem kell félnie senkinek, hogy bizonyos jeleneteket bántóan ki fognak domborítani. de természetes az is: hogy a regény igazi jelentéseit nem akarják megherélni és a valóságos élet erős viziójából nem csinálnak filmmálnaszörpöt úri fehérlelkek használatára.

Az első fődolog: hogy golyó, guillotine és kötél büntetés terhe alatt: nem szabad drámátizálni a regényt. Ezt a széles és mély epikát minél szélesebben, minél mélyebben kell visszaadni a vásznon. Hogy a majdnem véletlenesnek látszó események, dolgok, arcok határnélküli záporából átdobbanjanak a nézők szívébe a regény életének roppant tanulságai. Hiszem, hogy a szövegszerző rendező egy percig sem fogja elfelejteni a regény mottóját:

O vai ch' avete gl' intelletti sani,

Mirate le dottrina che s' asconde

Satto il velame degli versi strani.

Tehát: a film semmiképpen sem lehet egy a Judit köré kanyarított drame passionel. Ilyenféle annyi van a világon, mint a szemét. Itt személyeken és eseményeken keresztül az egész magyar faj és az egész feldúlt kor a főszereplő s ezt a határtalan szélességet nem szabad elvenni a műtől a vásznon sem.

A legnehezebb szerep az egész műben kétségkívül: a Farcády alakja. Itt igazán a legkisebb megnemértés, a legcsekélyebb kilengés megöli ezt a mély távlatú alakot. Farcády alakja semiképen sem karikatúra. Tragikus alak, akiben a széles szárnyú vágyakozásokat a nagy arányok, az igazság, a szépség, a jóság felé mindegyre megölik a felkísértő ősök s a mindennapok kicsinyességei. Ha életének természetes, szerves pátoszát a szokványos papi, vagy pláne mutatóan túlzott pátosszal adja vissza a színész: kitekerte a szerep nyakát. Farcády az örök gyermek, az epikus hős és a hulló ember sajátos vegyülete, aki folytonos aláhullásai közt is mindig felfelé tör. Alapjában akarattalan, majdnem nőiesen gyenge lélek, akinek kárpótlás és menekülés a nagy pátetikus szárnyalások. Pózaiban is őszinte, néha pedig gyermekül egyszerű. Drága színész bácsi, ne rontsa el az én Farcádymat, mert megkujakolom!

Végtelenül nehéz a Judit szerepe is. Judit nem Bovaryné, nem is Kaméliás Hölgy, nem Nóra, hanem: csakcsupán az Elsodort Falu Juditja. Nem kokotte- típus. Nemzedékeken át megromlott vére és idegei hajtják ugyan a csók felé, de nem a kéjért: a törpe mindennapokból kiszakító nagytávlatú élet lehetőségeit keresi minden csókján át. az egyetlen férfi, akit igazán tud szeretni: egy sírokon és századokon túlélő arányú nagyság. Mert ő is örökölte az apjától a nagyság, az áhítat, a csodálat szomját és ő is örök gyermek. És papleány szomorú élete minden hánykódásában, aki számára van számadás, felelősség s az önmagára nézés irtózatos szomorúsága. Kegyetlen és ősi gyökerekről jó, viharos és szelíd, degenerált és nagy szomjúságai vannak az egészség, a tisztaság felé. Oly bonyolult, mély alak, hogy az, aki jól megjátsza e szerepet: ezzel az egyetlen játékával a művészet legmagasabb fokára emelkedik. Én erre az esetre előre ígérek egy csókot neki. Ha ez se ambicionálja, akkor már nincs ambiciója e világi élet számára.

De nagyon nehéz a Kunczné szerepe is. Az istenért! Kunczné nem kómikus szerep! Sajátságos idegéletében önmagát és minden környezőit emésztő zsarnoki, nagyravágyó és eszes nő, aki szintén tragikus alak, akinek egész élete az utolsó jelenetében összegeződik. Tragédiája ép úgy a nem maga útján elpazarolt emberi érték magyar tragédiája, mint a Farcádyé, a Farkas Miklósé, a Judithé.

És mit mondjak a Farkas Miklós rendkívül sokrétű egyéniségéről? ha belőle egy pesti hisztérikus agy- fiút fog csinálni a színész, bizonyisten le fogom ütni. A falu ősereje, századok terheltsége, örök gyermekség és öreg bölcsesség, féktelen viharzás és lehelletfínom gyöngédség, halálos csömör s az élet gyermekül mohó szeretete, az élet nagy kozmikus áramainak roppant átélései és teljes összehullás, önzés és egy végtelen szeretet mártiriomos vállalása: minden együtt lávázik ebben a nagyszerű embervulkánban. Ó, ha én színész volnék.

Kupán fogom gyilkolni a színészt, ha Böjthe Jánosból egy Jókai- gyártmányú Berend Ivánt, Adorján Manassét fog csinálni. Böjthe János nagyon valóságos, egyszerű ember az intelligencia végtelen megértésével. Abszolute nem tökéletes, nagy céljaiért még morális nadrágszíján is ereszt egyet, türelmei, jóságai az erő, az egészség, az eltéríthetetlen akarat türelmei és jóságai. Ő az új arcú magyar és nagyon vigyázni kell erre az arcra.

Természetes: mindez nem akar beleszólás lenni a vállalat munkájába. A film nem az én pénzbefektetésem, nem az én felelősségem, tehát semmi beleszólásra jogom sincs. De megvallom: szurkolok egy kicsit. Hogy könnyítsek a szurkolásomon, hát írok róla. Valószínűleg nem utoljára

1941. Március 

Oldal: MAI JEGYZETEK: 1. Az Elsodort Falu filmjéhez. (1941.)
Szabó Dezső (1879- 1945) - © 2008 - 2024 - szabodezso.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat