Szabó Dezső:

VÁLASZ EGY VIDÉKI REFORMÁTUS PAP LEVELÉRE

Ó, kedves Tiszteletes úr, milyen pompás korty erőleves volt a levele számomra! Tudtam, hogy Ön eleitől kezdve lelkes apostola volt Füzeteimnek az Alföld e szikes zugában. De nem hittem, hogy ennyire látja minden akaratomat. Mert higgye meg, Tiszteletes úr, ez a legnagyobb erőforrás a küzdő jóakarat számára.

Az a kérése, hogy mikor a református papságról mondok ítéletet, óvakodjam az általánosítások lappangó igaztalanságától: teljesen jogos. Magam állítottam többször, hogy a református papság fejlődése már évtizedek óta sok vigasztalót mutat és sok reményre ad okot. Az újabb nemzedékek soraiban mind több szép műveltségű, szociális érzésű, tevékeny akaratú ref. pap van. Abban is igaza van, hogy a régi alkoholista- kártyás típus, melyből egynéhányat megidéztem az Elsodort Falu nagy szomorúságába: ma már majdnem teljesen a múlt sírba kívánkozó emléke.

Természetes, hogy bajok még vannak. És a bajokat addig kell dögönyözni, amíg megdöglenek. Az a reformátusság lenne érzékeny és féltékeny a kritikával szemben, melynek a kritika adott életjogot? Saját létalapját tagadná ki maga alól a protestantizmus?

Nagyon örvendek: hogy a megoldandó problémák elintézése legtöbbjében helyesen látja a látásomat. A teológiai oktatás és nevelés reformja, úgy gondolom, már csak rövid idő kérdése. Természetesen: itt nem a hittudomány anyagát akarom érinteni. De teljes lehetetlenségnek tartom, hogy a magyar református Egyház ne siessen felfegyverezni papjait a modern kor szellemi fegyvereivel. És itt mindjárt ki is kell jelentenem, hogy én ez alatt nem a divatossá lett kívánság teljesítését: a pszichológia tanítás bevezetését értem. Nem. Én a külön lélektan tanítását a teológiai Akadémián ellenzem. Hogy miért: máshol fogom kifejteni. De mulaszthatatlanul meg kell adni a leendő magyar papnak mindazokat a szociális, gazdasági, kulturális ismereteket, melyek nélkül nem lehet sem az egyház, sem a magyarság igazán jó katonája sem falun, sem városban. Hiszen meg kell gondolni, hogy a művelt, széles szellemi horizontú embernek a vallásossága is más. Mélyebb, szervesebb: híveinek több lelki irányt, több egységet, több hasznos tettre indítást jelent s az ilyen papnak egyházi beszédei s egyébb egyházi ténykedései is lényegesen több értéket jelentenek annak a közösségnek, melynek lelki vezetője.

A papok házasságánál én tovább megyek, mint Ön. Én kötelezővé tenném a ref. papnak a házasságot. Lehetetlennek tartom, hogy az evangélium egyik legjelentősebb parancsát: mely az élet folytatását s az emberi élet legbensőbb formáját érinti: éppen az egyház papja ne teljesítse. Ha valaki nem alkalmas a házasságra, ne menjen papnak. Képtelennek tartom, hogy a ref. pap a harminc éven túl is mint legény lógjon hívei előtt. Ez dezertálás a legmélyebb emberi és papi kötelesség elől s az ilyen pap telt szájú bölcsességeit joga van szembekacagni a hívőknek. Az Egyháznak kötelessége megtalálni a módot arra, hogy már segédlelkészei is nősülhessenek. Hogy szólhat prédikáció az egyke ellen olyan Egyház katedráján, mely még az egykét is lehetetlenné teszi fiatal papjai számára? A megválasztott papot pedig csak akkor szabad megerősíteni állásában: ha megházasodott.

Abban is teljesen igaza van, hogy hitvány pap, nem igazán református pap az: aki bármilyen elképzelhető címen, a magyarság másik vallása: a katolicizmus ellen mennydörög a katedrán. A katolicizmus idegen hatalmi túltengéseitől a múltban is, a jelenben is érték sérelmek a magyar protestantizmust. De ennek elintézése nem a templomra és - szerintem - nem a papra tartozik. Ezt intézzék el az Egyház világi tagjai az illetékes fórumoknál, a sajtóban, a parlamentben. De a reformátusok istenházát megszentségteleníti mindne szó, mely magyar emberben kelthet magyar ember ellen keserűséget. Az ilyen hatalmi túltengésekben különben is a magyar katolikus hívek rendszerint ártatlanok. A magyar református papnak minden bizonyságot meg kell adnia a katolikus magyarság felé: hogy semmilyen okért sem engedjük két ellenséges táborra bontani a magyarságot.

Megmosolyogtam ezt a fiatal hevű mondatát: - Azt a református papot pedig, aki a katolicizmus ellen összefogást hirdet a zsidókkal, a templom előtti első fára kell felhúzni. - Megmosolyogtam: nem azért, mintha naivnak és tévesnek tartanám ezt a fiatalos kitörést. Hanem azért: mert én, aki éveim szerint apja lehetnék Önnek, és akit a fiatalos temperamentum nem ment: valahogy egészen így mondanám ezt. Csakis a leghitványabb, a leglelkiismeretlenebb stréber követhet el ilyent, aki mohó éhségű törtetésében bármit összerombol, bármit elad, csak hogy könyörtelen érvényesülési vágya kielégüljön. Az effélével vagy a sajtónál akar érdemet szerezni, vagy a szabadkőművesség nagy cinkosságában akarja bestréberkedni magát, vagy valami más titkos és piszkos célja van. Természetes: hogy ilyenkor az "evangéliumi szeretet" köpenye mögé bújik. Mintha evangéliumi szeretet volna nyolcmillió magyar embertestvért fegyvertelenné, védtelenné maszlagolni a legirgalmatlanabb idegen hódítás előtt. Mintha akkor, amikor vérünk, évezredes munkánk, szenvedésünk, lelkünk testvéreinek a kezéből kicsúszik a föld, a kenyér, az élet és jövő minden lehetősége: nem volna minden emberi és isteni kötelességünk a korbácsos Krisztus szeretetével szeretni szenvedő, elhagyott fajtánkat. Igen, kedves Tiszteletes úr: egész ridegen, matematikai pontossággal igaza van az Őn fiatalosan nemes fellobbanásának: az ilyen lelkiismeretlen gazembert az első fára fel kell akasztani. De megnyugtathatom. Ez a típus ma már a fehér hollónál is ritkább. A magyar református anyák nem szülnek ilyen szörnyetegeket.

Először a levelében felvetett általánosságokra feleltem és utoljára hagytam legelső kérdését: - Hogyan látom én ma a magyar református papságot? - És itt szabadjon egy kis ellentmondásra figyelmeztetnem. Éppen Ön mondta, hogy milyen könnyen igazságtalanságra vezetnek az általánosítások. A református papságot sem lehet egyetlen látással látni, hiszen ott is, mint bármely munkakörben: igen sokféle ember van. Itt egypár típust adok, jót és rosszat egyaránt. Komolyan hangsúlyozom: egyik sem valamelyik létező ref. pap fényképe: típus mindenik. Egy- egy név alá rögzítem mindenikét, hogy ez a név az egész lelki szintézist az emlékezetbe hozza. Mert az arcok nagy tanulsága egyik legjobb lelki útmutató.  

 

1. János: Kellett egy kenyérkeresetet választania: teológiára ment. Véletlenül papnak ment, nem számtisztnek és nem folyamörnek. A négy akadémiai évet kitanulta, amint megtanulta volna a számtisztséget vagy a folyamőrséget. Általában jó fiúnak ismerték: nem volt lusta és nem volt törtető és nincsenek ijesztő megnyilatkozásai. Aztán segédlelkész lett, majd lelkész. A hivatalos tennivalókat pontosan elvégzi, írásai mindig rendben vannak, pontos számadó, a vasárnapi imákra és beszédekre elkészül. Szerény és igénytelen, ha nem volna néha rajta a palást és a papi süveg: talán észre sem vennék, hogy van. Mikor meghal: sírfájára írhatod: - Jó hivatalnok volt. - de nem volt élet senki életében, nem volt lélek senki lelkében. Nem volt vitorla és nem volt iránytű. Nem volt hívó evangélium és nem volt emlékeztető kakas- szó.

2. Péter:  Egyszerű elme, de becsületes és jó szív. Ismeri képessége határait, s olyan pályára akar lépni, ahol egyszerű kis körben, békés munkában ő is hasznos lehet. Papi pályára megy, mert tényleges hite is ide vonzza. A teológiai tanulmányok bizony kemény verejtékezést jelentenek neki és Palesztina földrajza, meg a héber nyelv nemigen tudnak a szíve ügyévé válni. de becsületes kötelességtudással átküzdi magát mindenen. szándékosan igyekszik kisebb falusi parókiát kapni. Korán megházasodik, szép tiszta családot alapít, sok gyermeke van, akiknek már szélesebb szárnyat ereszt a lelkük. Szorgalmas, jó gazda, az egyházi földekből ki tudja hozni a legnagyobb hasznot. Papi hivatalát békésen, pontosan végzi és az egyszerű lelkeknek lelkiekben és anyagiakban tudása szerint a legjobb irányítást adja. ezért hívei nagyon szeretik, mert testvérüknek, maguk közül valónak érzik. A városban lefinnyáskodják, és trágyaszagúnak mondják, de őt ez nem bántja. A harcban nem venné senki hasznát. De az élet mindennapi egyszerű eposzában, a megszokott gondok és apró örömök világában: nyugodt sziget, megnyugtató hit, segítő kéz. Sohasem akar több lenni, mint Istenének, népének, családjának egyszerű szántóvetője. Ha meghal, fejfájára írhatod: - Itt nyugszik egy egyszerű pásztor, aki tiszta ember, hitető hit és termékeny jóság volt.

3. Gedeon: Titkos végzet a gutaütésnek jegyezte el, és hogy erre legyen alkalma: egész életére magához ölelt egy nagy dühöt. A katolicizmus elleni dühöt. Nem hívő, hanem fanatikus ellen- nemhívő: folyton, éjjel, nappal minden pillanatban nem hiszi mindazt, amit egy katolikus néha hisz. A pápaságnak személyes közvetlen ellensége s nem tanácsos megnézni azokat a lepleket, melyeket leránt róla. A szentek zavarják a mirigy kiválasztásait s a gyónás miatt majd torkára fúl a reggeli kávé. Hívei lelkét, életét, testi és lelki szükségeit nem látja, mert annyira látja a katolikusok mindennapi ostorozandóságait. Meghalna egy olyan rántottától, melybe a tojásokat katolikus kollégájának tyúkjai tojták. Mikor a vihar közeledik, az ég így szól hozzá: - Várj egy kicsit, előbb megyek Gedeonhoz mennydörgést tanulni. Mert templomi beszédeiben úgy mennydörög a bálványimádás ellen, hogy a megrémült bálványok sírva kérik a B- listára helyezésüket. Mikor meghal, sírjára írhatod: - Itt nyugszik egy szelíd nulla, mely életében vad mínusz volt.

4. Elek: Erős intelligencia, gyors felfogóképesség, komoly, minden ízében egységesen kialakult erkölcsi meggyőződés. Hite és szellemi hajlamai egyaránt küldik a papi pályára. Kiváló teológus lesz s széles teológiai tudást szerez a modern ember hitével és intelligenciájával. Aztán külföldre megy s ott még több teológiai tudást szív magába. De csak az egyházi tanulmányok érdeklik. Hazajön s vagy parókiát, vagy katedrát kap a teológiai akadémián. Ha pap: hivatását egy mélyen átgondolt, nagy lelkiismerettel megalkotott program szerint végzi.De mély meggyőződése az: hogy a papnak csak a hitélettel: az Istenhez közeledés és a lelki higiénia kérdéseivel szabad foglalkozni. Bármily beavatkozást a hívők legmagasabb értelemben vett politikai életébe, gazdasági, kulturális vagy társadalmi problémáiba: a papi hivatás profanizálásának tartja. Ha tanár: ilyen irányban neveli tanítványait is és csupáncsak egyházi és hitbeli érdeklődést ad lelküknek. A hívő élet megteremtése, fejlesztése a lelkekben az isteni kijelentés eszközeivel: ez a pap minden kötelessége. A világból csak a templom kisugárzási köre van számára s híveit is csak addig látja és tudja, amíg e kör világában vannak. Hívei nagyon becsülik, tisztelik, büszkék rá: de kissé távolinak és hűvösnek érzik. Ha meghal, sírjára írhatod: - Itt nyugszik egy kiváló elme, lelkiismeretes pap. Kár, hogy nem tudott emberebb lenni.

5. Kajetán: Senki sem tudná megmondani: hogyan és miért pottyant éppen a papi pályára. Mert zabolátlan teste, csekély intelligenciája, amoralitása és vad mohóságú étvágyai a kalandor és a közéleti stréber kockázatos útjára determinálják. Fullasztó kényszering is neki az Akadémia, mert tanulni kell, mert dolgozni kell, és nem lehet olcsó zsákmányokra portyázni. És mert féktelen éhsége van a vagyonra és a hatalomra, mint minden kalandornak: e vágyak aránya szerint többnek ítéli magát tanárainál és társainál s gyűlöli és irigyli őket egyszerre. Aztán kimegy külföldre kószálni, mert az ismeretlen, a távoli: a nagy zsákmányú véletlenek káprázatával ingerli étvágyát. Minél több évet lézeng el külföldön, nem tanul, nem dolgozik semmit s még eddigi, muszáj- tanulása csecsebecséit is kihullatja a lelki zsebeiből. De zsaglász, de szimatol, de nyomon van szüntelen. Mohó vágy hajtja: betolakodni az előkelő társaságokba, ahol összeköttetés és vagyon ígér pompás vadászatot. Hát itt most felhasználhatja eddig keservesen nyögető egyházi pályáját. Begimnasztikálja magát valamelyik divatos, könnyű mimikájú és frazeológiájú vallásos mozgalomba, ahol beteg idegű vagy esett sorsú nők és férfiak kész prédának ígérkeznek. Ő lesz a házi tékozló fiúja az ilyen kegyességet bridgező előkelő társaságoknak, és mindennap megtér, hogy juhokat öldössenek le az örömére. Ebből aztán el is él egypár évig. De mindig csak kis halak akadnak föl a kegyességében s az áhított nagy zsákmány csak nem akar jönni. Még az előkelő vagy vagyonos házassági kísérletek is siralmasan végződnek. Végre haza kényszeredik s külföldi kószálását úgy kanyarítja a nyakába, mint egy titkozatos kiválasztottság palástját. Külföldről behozza a legrikítóbb idegen kegyességi grimaszokat, s tikkadt suttogással vallja meg mindenkinek, hogy hogyan és hányszor térdepel le az ágya mellé imádkozni. S ha ilyenkor az egészséges magyar undorodás megkérdi: hogyan térdepel egy református magyar férfi, így felel: - Ez kell az alázat kifejezésére. Tehát: Isten, aki lélek, és lélekben és igazságban imádandó, csak akkor látja a Kajetán lelkének alázatát, ha a Kajetán lábszárai alulról böködik saját ülepét! Hát nem baromilag primitív materializmus ez!

De ő a legbombábban szigorú kálvinista mindenben. Már az összes szokásos dörgeményeket eldörögte a katolicizmus ellen, mert lelkiismeretlen strébersége a legpusztítóbb szenvedélyeket is felhasználja az érvényesülésre. Itt azonban orrot kap: a magyar reformátusság nem kapható az effélére. Akkor a zsidóság felé kacérkodik a nagybetűvel írt keresztyén Szeretettel. De ezzel sem tűnik föl: nagyon sokan pályáznak a zsidó kosztra, tehetségesebbek és használhatóbbak. Érvényesülési dühében most már önmagában és a külföldről vám nélkül becsempészett kegyes mókákban látja “a református Egyház egyetlen megújhódását”. Irtózik a kis falu szent elhivatású, mély keresztényi és emberi lelket igénylő szerény papságától, neki a város nagy embererdői kellenek, melyek csalitjaiban több az elejtendő vad. Ezt ő úgy mondja, hogy isteni sugallás nagyvárosba hívja. Bárhova teszik, már gyűlöli főnökét, már tolvajnak és minden rossznak hirdeti háta mögött s titokban akciókat kezd ellene. De gyűlöli minden feljebbvalóját, minden kollégáját, akinek jobb helyzete van. Mindenki az ő prédikációit lopja el, s mint telekitéri hándlé reklámozza, hogy így és így zokognak a beszédén s ennyin és ennyin vannak a bibliamagyarázatain, míg kollégái beszédén úgy és úgy nem zokognak s csak ennyin és ennyin vannak. Cibálja is hívei lelkét a szócsordulásaihoz a kalandor, a stréber és a hisztrió minden cibálásával. Nem házasodik meg, mert legénysége jó cégér életboltja előtt a férjhezmenendő vagy beteg idegzetű nőknél, de azért megbízottjai állandóan tudakolják vidéken és a fővárosban: ennek és ennek a lánynak mennyi dohánya van. De ha valamelyik kollégája előnyösen házasodik: az durva anyagiasság. Féktelen érvényesülési vágya, önimádata, hatalom és vagyon szomja megoszlást teremt, bárhol van. A szeretet és megbocsátás maszkja alatt állandóan az irigység, a gyűlölet és a bosszú mozgatják. S ha valaki meglátta az igazi arcát, egy utcaleány minden piszkos rágalmával és hazugságával tajtékzik ellene. Ha meghal, fejfájára írhatod: - Megszökött az akasztófától.

6. Imre: Észben, tehetségben, tudásban, erkölcsi tisztaságban azonos az Elek típussal. De hasonló különbség van közte és e típus közt ahhoz a különbséghez, mely a német és a francia orvos – gyakorlat közt van. A német orvos: a betegséget gyógyítja. A francia orvos: az embert. Imre szerint a hívő lélek testével be van helyezve az anyagi világ: a dolgok, a szükségek, az emberi társadalom stb. Millió meghatározásába. Ezek mind hatással vannak a lelke és hite megalakulására, életére. Ezért szerinte a jó pap nemcsak a közvetlen hitéletben: hanem lehetőleg mindenben társa, irányítója, segítője a hívőnek, hogy az egész millió tényezőből összetevődő életnek tisztaság, építő jóság, cselekvő hit legyen a gyümölcse. Ezért nagy műveltséget szerez, s komoly készülődésben tanulmányozza át a magyarság minden életproblémáját, hogy híveinek a gazdasági, társadalmi, kulturális életben is lelki irányítója legyen. És hogy a magyar református Egyház hitével teljes életszervezést jelentsen a nép számára: a legtisztább, legegészségesebb, legtermékenyebb szervezettséget. Egyházi beszédeiben a lélek, a hit nem különálló elvont valami: hanem mindig az élő élet valamelyik problémájába, valamilyen viszonyaiba beágyazva keresi az istennek, a magyarságnak, a családnak, az egyénnek legtöbb egészséget, leggazdagabb emberi termést, legtöbb védelmet és tisztaságot jelentő megoldást. Papsága nem merül ki a közvetlen egyházi teendőkben. Hivatalban van reggeltől estig. Szövetkezetet szervez a vásárlásra, az eladásra, az olcsó hitelre, a gyűjtött tőke gyümölcsöztetésére. Ott van a falu szépítése, egészségesebbé tételében. Rendszeres, egységes munkatervű oktatást szervez a felnőttek számára, hogy a nép lelkét visszamerítse ősi képzőművészetébe, s hogy a nép ebből jövedelmi forrást is tudjon csinálni. Visszahozza a falu lelkébe a népköltészet, népdal, népzene, régi népi játékok kincseit. Városon is ott van hívői és különösen az alsóbb néprétegek minden gondjában, életérdekeik megszervezésében és védelmében, kultúrájuk tovább építésében stb. Állandó áhítatos munkában ige és kenyér, egészség és jó kedv, védelem és egység az ő papsága a hívők számára. Mikor meghal, az elárvult nyáj ezt írhatja fejfájára: - Itt nyugszik egy magyar református pap, mindnyájunk édesapja.

Kedves Tiszteletes úr, örömmel mondhatom, hogy az utolsó húsz év óta e hat típus közül a jó típusok tábora növekszik. És nagy öröm nekem hogy mind több református pap látja meg azt az utat, melyet én mutatok, s mind többen hozzák hozzám a szivüket. Minden magyar pap, akinek papsága testi és lelki egészséget, anyagi és szellemi szervezést és védelmet jelent a szegény magyarságnak: az én táboromban van. Ó, higgye meg, kedves fiam: közel van a magyarság testi- lelki megújhódásának nagy történelmi Pünkösdje.

Oldal: VÁLASZ EGY VIDÉKI REFORMÁTUS PAP LEVELÉRE
Szabó Dezső (1879- 1945) - © 2008 - 2024 - szabodezso.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat